Nyílt nap Szegeden 2014. szeptember 21-én vasárnap, a
másnapi autómentes nap alkalmából nyílt napot és nosztalgia
villamosozást/trolizást rendezett a Szegedi Közlekedési Társaság. Öcsémmel fél négykor már a vonaton
ültünk, majd az érdekesség kedvéért Kőbánya-felső –
Kőbánya-alsó – Kőbánya-Kispest átszállás után végül negyed
tízkor, pontosan megérkeztünk a csongrádi megyeszékhelyre. A város felőli oldalon a kilenc
darabos Pesa flotta legelső példánya, a 100-as fogadott minket. Vasárnap ellenére egész sok csuklóst
kiadott a Tisza Volán helyi üzeme, pedig az utasszám ezt látszatra nem igazán
indokolta. Megvártuk a következő Pesát is, a
105-öst. Ezzel az Aradi vértanúk teréig
utaztunk, ahol épp összetalálkozott a következő menetrendszerinti
2-essel. A 2-es villamos három évvel
ezelőtti átadása óta ez lett fővonal, így vasárnap például tíz
percenként jöttek a lengyel villamosok. Ezzel szemben az immár csak két
megállós önálló szakasszal rendelkező, korábban legnagyobb forgalmú és
legsűrűbb 1-es viszonylat alaposan vissza lett fejlesztve: a hét
minden napján óránként jár. A képek amúgy a belvárosban, a Somogyi
utcai megállóban készültek. Balra a már látott 101-es jön vissza az
állomástól, jobbra a 102-es megy ki. Régen az 1-es és 2-es vonalra
merőleges Somogyi utcában is jártak villamosok, egy rövid, megmaradt
vágányon egy régi villamos áll, kávézóként működve. A Somogyi másik végén, a Dugonics
téren is járnak villamosok, itt is sikerült egy nosztalgia szerelvényt
lekapni, konkrétan az aznap a 4-es vonalra kiadott 313-314-es ikerkocsit. Az előbb láttuk az SZKT egyik
legrégebbi, még üzemben lévő járművét, most itt az egyik legújabb,
a T-450 pályaszámú Ikarus-Skoda Tr187. Na de vissza a villamoshoz, amivel kimentünk
a kecskési végállomásig. A 2569-2573 pályaszámú FI ikerkocsi eredetileg a
fővárosban szolgált, majd selejtezés után, 1985-ben a Szegedi
Közlekedési Vállalat fennállásának századik évfordulója alkalmából
megvásárolta és 313-314 pályaszámon azóta is nosztalgia járatokat teljesít. A nagy fotózkodás közben le is
maradtunk a visszaindulásról. Eredetileg a Dugonics téren pont át
tudtunk volna szállni a 3-as vonalon nosztalgia közlekedést biztosító 813-as
Bengálira, így azonban a Móravárosi körúton való séta/futás után a Kálvária
sugárút külső részén sikerült nagy nehezen lefotózni. Ezután egy Tátrával visszamentünk az
Anna kúthoz, ahol ismét lekaptuk az ikert. Nem kellett sokat várni az
ellenkező irányban az FVV csuklósra sem, amivel a tarjáni végállomásig
mentünk. Némi trolizás után ismét a Dugonics
tér környékén voltunk. A 3-as és 4-es Tarjántól egészen idáig közös,
kétvágányú pályán fut, majd a Dugó után szétválik a két viszonylat, immár
egyvágányú pályán folytatva útjukat a végállomás felé. Közeledett a fél kettes időpont,
ezért kimentünk Rókusra, a telep bejáratához, amin a 209-es Tátra is épp
bement. A telephelyen idegenvezetést
tartottak, legelőször a még meglévő, de forgalomban már nem
közlekedő 821-es Bengálit fényképeztük. A legelső FVV csuklós amúgy
1962 októberében érkezett a városba (akárcsak Debrecenbe és Miskolcra), összesen
46 jármű üzemelt, az utolsó 2011. augusztus 19-én közlekedett normál,
menetrendszerinti forgalomban. Ez a BKV egykori 1520-as pályaszámú
villamosa, amit az SZKV szakszolgálati célokra 1985-ben vásárolt meg és adta
neki az SZ5 jelölést. Bementünk a csarnokba, ahol többek
között a 950-es pályaszámú motoros pótkocsi állt. Ez pedig a 210-es KT4. |