Nyílt nap Szegeden
(I. rész)

2014. szeptember 21-én vasárnap, a másnapi autómentes nap alkalmából nyílt napot és nosztalgia villamosozást/trolizást rendezett a Szegedi Közlekedési Társaság.

 

Öcsémmel fél négykor már a vonaton ültünk, majd az érdekesség kedvéért Kőbánya-felső – Kőbánya-alsó – Kőbánya-Kispest átszállás után végül negyed tízkor, pontosan megérkeztünk a csongrádi megyeszékhelyre.

A város felőli oldalon a kilenc darabos Pesa flotta legelső példánya, a 100-as fogadott minket.

Vasárnap ellenére egész sok csuklóst kiadott a Tisza Volán helyi üzeme, pedig az utasszám ezt látszatra nem igazán indokolta.

 

Megvártuk a következő Pesát is, a 105-öst.

Ezzel az Aradi vértanúk teréig utaztunk, ahol épp összetalálkozott a következő menetrendszerinti 2-essel.

A 2-es villamos három évvel ezelőtti átadása óta ez lett fővonal, így vasárnap például tíz percenként jöttek a lengyel villamosok.

Ezzel szemben az immár csak két megállós önálló szakasszal rendelkező, korábban legnagyobb forgalmú és legsűrűbb 1-es viszonylat alaposan vissza lett fejlesztve: a hét minden napján óránként jár.

 

A képek amúgy a belvárosban, a Somogyi utcai megállóban készültek. Balra a már látott 101-es jön vissza az állomástól, jobbra a 102-es megy ki.

Régen az 1-es és 2-es vonalra merőleges Somogyi utcában is jártak villamosok, egy rövid, megmaradt vágányon egy régi villamos áll, kávézóként működve.

 

A Somogyi másik végén, a Dugonics téren is járnak villamosok, itt is sikerült egy nosztalgia szerelvényt lekapni, konkrétan az aznap a 4-es vonalra kiadott 313-314-es ikerkocsit.

Az előbb láttuk az SZKT egyik legrégebbi, még üzemben lévő járművét, most itt az egyik legújabb, a T-450 pályaszámú Ikarus-Skoda Tr187.

 

Na de vissza a villamoshoz, amivel kimentünk a kecskési végállomásig. A 2569-2573 pályaszámú FI ikerkocsi eredetileg a fővárosban szolgált, majd selejtezés után, 1985-ben a Szegedi Közlekedési Vállalat fennállásának századik évfordulója alkalmából megvásárolta és 313-314 pályaszámon azóta is nosztalgia járatokat teljesít.

A nagy fotózkodás közben le is maradtunk a visszaindulásról.

Eredetileg a Dugonics téren pont át tudtunk volna szállni a 3-as vonalon nosztalgia közlekedést biztosító 813-as Bengálira, így azonban a Móravárosi körúton való séta/futás után a Kálvária sugárút külső részén sikerült nagy nehezen lefotózni.

Ezután egy Tátrával visszamentünk az Anna kúthoz, ahol ismét lekaptuk az ikert.

 

Nem kellett sokat várni az ellenkező irányban az FVV csuklósra sem, amivel a tarjáni végállomásig mentünk.

 

Némi trolizás után ismét a Dugonics tér környékén voltunk. A 3-as és 4-es Tarjántól egészen idáig közös, kétvágányú pályán fut, majd a Dugó után szétválik a két viszonylat, immár egyvágányú pályán folytatva útjukat a végállomás felé.

 

Közeledett a fél kettes időpont, ezért kimentünk Rókusra, a telep bejáratához, amin a 209-es Tátra is épp bement.

 

A telephelyen idegenvezetést tartottak, legelőször a még meglévő, de forgalomban már nem közlekedő 821-es Bengálit fényképeztük. A legelső FVV csuklós amúgy 1962 októberében érkezett a városba (akárcsak Debrecenbe és Miskolcra), összesen 46 jármű üzemelt, az utolsó 2011. augusztus 19-én közlekedett normál, menetrendszerinti forgalomban.

Ez a BKV egykori 1520-as pályaszámú villamosa, amit az SZKV szakszolgálati célokra 1985-ben vásárolt meg és adta neki az SZ5 jelölést.

 

Bementünk a csarnokba, ahol többek között a 950-es pályaszámú motoros pótkocsi állt.

Ez pedig a 210-es KT4.

Következő oldal

Főoldal