Római turistáskodás

Júliusban két hetet Olaszországban nyaraltam, 10 fős csapatunkkal vadkempingezve gyakorlatilag bejártuk az egész országot Szicíliától a Dolomitokig. Volt tengerpart, hegymászás, vulkántúra és persze városnézés, elsősorban Rómában.

Az autókat valahol a nagyon külvárosban tettük le, ahonnan a 040-es busszal mentünk a Ponte Mammolói metróállomásra, ami a B vonal első megállója Rebibbia végállomás után (ahol amúgy szintén átszállhattunk volna).

Az időjárás borús, esős volt, ami városnézéshez hangulatos és jó volt, fotózáshoz nem annyira.

Rómában két metróvonal van: A és B, illetve már épül a C is. Érdekes, hogy a B vonal volt az első, a Laurentina-Termini szakaszt 1955-ben adták át. További érdekesség, hogy 2012-ben átadták a Bologna-Conca D’oro elágazó szakaszt, azóta ide csak minden második szerelvény jön ki, a többi pedig Bolognától az új szakaszon halad, ezt mi, akik a pesti „egy vonal-egy viszonylat” rendszerhez szoktunk, este visszafelé a nagy hülyéskedés közepette be is néztük.

Mindkét vonalon vegyesen járnak régi AnsaldoBreda gyártmányú járművek és az újabb CAF szerelvények. Ami még érdekes, hogy a menetirány szerinti balvágányon haladnak a vonatok, ez szintén okozott néhány „ja, tényleg” érzést, amikor benéztünk az alagútba, hogy mikor jön már a metró.

A metróról a Circus Maximusnál szálltunk le. A város tömegközlekedését az ATAC Roma látja el, buszokon és metrókon kívül villamossal, trolibusszal és a budapesti HÉV-hez hasonló városi-elővárosi vasúttal. Mi csak metróval és busszal találkoztunk, illetve a jelenleg nem üzemelő 3-as villamos, a kép hátterében is látható vágányaival.

Annak ellenére, hogy érdekel a közlekedés, és ha megyek valahova, mindig utánanézek a dolgoknak, most ez valahogy nem történt meg. Gyakorlatilag fogalmam nem volt, hogy hol járunk, mi merre van, sokszor még az égtájakat se nagyon tudtam beazonosítani. Nagyon klassz érzés volt, a gyerekkori pesti kirándulásokat idézte, amikor még szintén nem tudtam semmit, minden új volt, mindenre rácsodálkoztam. És ez nemcsak Rómában volt így, hanem gyakorlatilag a teljes út alatt, itthon még külön izgalom volt Google Mapson utólag beazonosítani, hogy merre is voltunk.

Körülbelül 3000 darab busz szállítja az utasokat, döntőtöbbségük szóló. A járműpark számtalan típusból tevődik össze, a legjellemzőbb az Iveco 491E.12 CityClass. 1997 és 2007 között összesen 1282 darab állt forgalomba, a 2006-os és 2007-es kocsik CNG motorral.

Turistabuszok háttérben a diadalívvel.

Amíg a többiek ajándéktárgyakat néztek az utcai árusoknál én CityClassokat fotóztam a Colosseum előtt. Nem gondoltam, hogy ilyen képek össze fognak jönni, mondjuk nem ártott volna, ha a fekete kisbusz nem áll oda.

Még egy kép. Az Iveco és Renault buszgyártó részlegeinek összevonásával 1999-ben jött létre az Irisbus (2003 óta kizárólagos tulajdonosa az Iveco). Jól látható a különbség: az előző képen a busz homlokfalán még Iveco felirat szerepel, míg itt az Irisbus logó, ráadásul ez már egy CNG-s kocsi.

További CityClassok a Colosseum körül.

Szintén nagyon jellemző a városra a Mercedes-Benz O530 Citaro, 2001-2005 között 484 darab állt forgalomba.

Kis érdekesség: a 117-es vonalon ilyen Tecnobus Gulliver U520-as elektromos midibuszok szállítják az utasokat.

A város leghíresebb látnivalói kis területen helyezkednek el, nehéz volt úgy buszt fotózni, hogy valamelyik híres épület ne lógjon bele a képbe. Persze ez nem is volt cél.

A város legforgalmasabb tere, a Piazza Venezia.

A helyzet elég kaotikus, de a forgalom mégis halad, jelzőlámpa nélkül is.

A téren található a Viktor Emmánuel emlékmű, onnan fotóztam többek között ezt a buszvégállomást is.

Itt pedig maga az emlékmű is látszódik.

Ezek a képek még mindig a Velence téren készültek, konkrétan a Termini felől érkező buszokról. A Termini egy nagy tömegközlekedési csomópont a szűken vett belváros szélén nagyvasúttal, városi vasúttal, villamossal, trolival, helyi, helyközi és reptéri busszal, valamint a két metró találkozási pontjával.

Mercedes Citarók a tipikus szűk, római belvárosi utcákon. A város nagyon tetszett, és a közlekedése is.

Ezek a képek már jóval délebbre, Salernóban készültek, menetközben a kocsiból. Balra egy Iveco Turbocity (kb. az olasz Ikarus 260-as), jobbra pedig egy Irisbus Citelis.

Szicíliában többek között az Etnára is felmásztunk, de nemcsak gyalog lehet felmenni, hanem jó pénzért libegővel is. Jobbra a háttérben Catania város látható, ahová amúgy a Wizz Air is üzemeltet járatot Budapestről.

A libegő felső végállomásáról ilyen busz-teherautó keverékkel lehet továbbutazni.

Ezek gyakorlatilag a 21. századi fakaruszok.

Az újabb kocsik között régebbi Mercedesek is feltűntek, egy-két képet erről is készítettem, ilyen környezetben és ilyen magasságban mégiscsak ritkán fotóz buszokat az ember. A követés az aktuális igényektől függ, jót szórakoztunk azon, hogy itt, kvázi a világ végén néha gyakrabban jártak, mint mondjuk az avasi lakótelepre a 35-ös.

Ez pedig a buszok felső végállomása, mi is kb. idáig jöttünk, mert az Etna kitörése miatt feljebb nem engedtek minket.

Ez már a hazaút egyik pillanata, a komp, amivel Szicíliából visszatértünk.

És végül még egy Irisbus Citelis Pisából.

Főoldal