Salgótarjáni kirándulás
(II. rész)

Előző oldal

CCV-534 a város északi részén lévő Camping telep végállomáson.

Itt állt a helyi közlekedés egyik legújabb járműve is: JOX-715.

HKZ-209 újra. Elég szép fekvése van a végállomásnak. Egy megállóval visszább itt is egy lakótelep van.

Egy régi homlokfalas (első generációs) 435-ös annál a bizonyos lakótelepnél (ami pont nem látszik a képen). Jobboldalt, a következő fotó helyszíne viszont már látható.

Ugyanis a domboldalban mennek a vonatok Somoskőújfalura, ami közigazgatásilag Tarjánhoz tartozik. Jobboldalt a hegy tetején talán kivehető a salgói vár is.

Egy 11-es busszal én is kimentem Somosra. Ezen az Uzsgyin kívül azonban voltak más érdekességek is.

Szlovák Bardotkák. Egy tehervonat egyik végén kettő (751 047 és 056),...

... a másikon pedig egy (752 041). Aztán az előző kettő is átment a szerelvény Szlovákia felőli oldalára.

Újra a salgótarjáni vasútállomáson vagyunk.

Az állomáson kiállított 377, 210-es gőzös. Kezdetben a MÁV-nál dolgozott, később pedig a Salgótarjáni Kohászati Üzemekhez került, ahol 1981-ig végzett tolatószolgálatot.

Egy pillantás a nemrég felújított helyközi autóbusz pályaudvarra.

Egy Ikarus 411-es a 8-ason. Ez a viszonylat a belváros felett, egy domboldalban lévő városrészen megy körbe.

Itt már visszafelé jön. Csúcsidőn kívül az 5-ös és 8-as összevonásaként létrejött 58-as jár erre.

Néhány buszos kép a Főtérnél. A városban még az Ikarusok vannak többségben, én személy szerint örültem ennek.

Egy megállóval feljebb, a Füleki utca megállónál vagyunk. Ezután még mentem egy kört a 7A-s vonalon, majd elindultam hazafelé.

De Hatvanban megint sok időm volt, ezért újra benéztem a fűtőházba.

A 372-es BDt vezérlőkocsi.

A 232-es és a 220-as Púpos.

És végül V43 1249.

Főoldal